PhotoReading - Bevezető
Olvass másodpercenként egy oldalt! Ha nekem megy, neked is fog.
Nem hiszek a véletlenekben, és ez
sem véletlen. Mert ha az volna, akkor hinnék bennük.
Évekkel ezelőtt beszéltem egy barátommal, aki azt mondta, a haverja
agykontrollos, és úgy tanul, hogy egy másodperc alatt olvas
el egy oldalt.
Szörnyű volna, hogy mennyi bizalmatlan ember van a világon, ha
foglalkoznék velük. Alapból bízom a dolgokban, így ezt is azonnal
elhittem. Jól tettem. Létezik a dolog. Működik. Bár nem
kifejezetten a Silva-féle agykontroll szüleménye, de azt is kár
lett volna kihagyni. Gyakorlatilag ez volt az első lépcső az NLP
felé számomra.
A módszer neve PhotoReading, atyja Paul R.
Scheele, akinek az NLP-vel és a gyorstanulással
kapcsolatos tapasztalatai teljesedtek ki ebben az első hallásra
hihetetlennek tűnő módszerben, amelyet ma már szerte a világon
tanítanak. Percenként 25 000 szavas sebességet
lehet nagyjából elérni ezzel az olvasási technikával.
Mivel nagyjából ugyanebben az időben vásároltam meg első NLP témájú
könyveimet, kiválasztottam hát egyet, és annak rendje és módja
szerint fotoolvastam. Mivel az információ gyakorlatilag irdatlan
ütemben és mennyiségben kerül ilyenkor az elménkbe, az nem a
hagyományos módon válik hasznunkra. Aktiválnunk
kell azt, vagy egyszerűen elfogadjuk, hogy ez az információ a
miénk, és egyszerűen megengedjük, hogy majd amikor szükségünk lesz
rá, akkor a tudattalan elménk megajándékozzon azzal a tudással, ami
éppen kell nekünk.
Én az aktiválást aznap kihagytam - ezt egyébként is célszerű egy
nappal későbbre tenni, hogy a tudattalanunknak legyen ideje
feldolgozni az olvasottakat. Nos, másnap találkoztam néhány
barátommal, és bár a fotoolvasás nem került szóba, de az NLP igen.
Elkezdtünk beszélgetni róla, belőlem pedig elkezdtek ömleni a
szavak, és miután 30-40 perce meséltem nekik az NLP-ről, akkor
döbbentem rá, hogy te jó ég, hát én ezt még nem is olvastam "ÚGY",
én ezt még "CSAK" fotoolvastam. Hirtelen minden ott volt előttem,
még arra is emlékeztem, hogy ez a bal vagy a jobb oldali lapon van
-e a könyvben, alul vagy felül, stb... Azóta tudom, hogy ez is
természetesnek tekinthető a fotoolvasásnál.
Később még részletesen írok a fotoolvasásról, de egy fontos dolgot
tisztázni kell előtte. A fotoolvasás nem hasonlítható össze bármely
gyorsolvasási módszerrel. A fotoolvasás paradigmaváltás. Felejtsd
el, amit eddig tanítottak az olvasásról! És feltétlenül gondolkozz
pozitívan! (Meg amúgy is gondolkozz csak pozitívan)
Elöljáróban csak annyit, hogy a fotoolvasás kulcsa az úgynevezett
"fotofókusz-állapot". Ez a legjobbagyféltekésebb
dolog az egészben, ugynakkor ebben rejlik valódi ereje is. Ez az az
állapot, amelyben 3-4 perc alatt végigolvashatsz egy teljes
könyvet. A tekintetünket nem a betűkre összpontosítjuk, hanem az
egész könyvre, hiszen csak így leszünk képesek néhány másodperc
alatt befogadni 2 oldal tartalmát. A betűket nem látjuk élesen,
sőt, maga a könyv is különleges módon jelenik meg előttünk.
Tegyél meg most valamit! Érintsd össze a két mutatóujjadat magad előtt. A kezeid legyenek nyújtva közben!
Kicsit engedd le a két kezed, és most nézz ki magadnak egy pontot a
falon. Miközben továbbra is ezt a pontot nézed, kezdd el lassan
felemelni a két kezed... Lassan... Hamarosan beér a látóteredbe a
kezed, és ha még mindig a pontot nézed, a perifériális látásod a
következő képet jeleníti meg előtted:
Ha rénézel, eltűnik!
Ez az úgynevezett "minivirsli effektus." Ilyen egyszerű a fotofókusz állapot is, csak itt minivirsli helyett majd fantomoldalunk lesz. Tök jó nem? Én behidaltam tőle:)
Mi is történik itt tulajdonképpen? A hagyományos "nézésnél" a
szemeid "konvergensen" összetartanak, fókuszálnak egy pontra. Most
viszont "divergenciára" van szükségünk, széttartásra. Ellazult
tekintettel a dolgok mögé nézünk, és megvárjuk, hogy agyunk
előállítsa számunkra a megfelelő képet.
Tegyünk még egy próbát. Biztosan sokan ismeritek a sztereogramokat.
Ezeket a képeket is ezzel a tekintettel kell nézni. Itt van például
ez a kép:
Katt a nagyításhoz, és full-screenben nézd!
Mit látsz benne? Megvan?
Ha nem megy, semmi gáz. Próbálj meg magad elé bambulni ezerrel, és
ezzel a bamba ábrázattal közelíts a monitorhoz. Egyszer csak
változik a kép, és kirajzolódik előtted valaminek a sziluettje. Ne
próbálj meg ráfókuszálni! Akkor eltűnik! Ha megvan, ezzel a lágy
tekintettel finoman járd körbe, nézd végig. Próbáld a fejed
óvatosan jobbra-balra mozgatni, és nézd meg, mit látsz!
Ha még így sem megy, akkor bambulj tovább a monitorra, de felejtsd el a képet. Képzelj magad elé valami nagyon szépet, vagy olyasmit, ami nagyon vonzó a számodra. Ez leköti a fantáziádat. Közben lágyan közelítsd és távolítsd a fejedet a monitor irányába. Be fog ugrani a kép. Ha egyszer rááll a szemed, tök jó lesz!
Akkor tessék, itt van még egy pár kép:
Én imádom ezeket a képeket.
Nem mondom meg, mit ábrázol, találd ki Te!
Később még gyakorlásként felrakok néhány sztereogramot, de az is lehet, hogy nem. A fotoolvasás lépéseit viszont mindenképp leírom később.
- 2006-07-05 10:51:15
- moszat
- (hozzászólások: 166) Hozzászólás RSS
Tanultam én is ilyet, de az autofókuszom túl erős, ezért nem megy sem a fotóolvasás, sem a sztereoképek nézegetése. De ez nem baj, szeretek lassan olvasni :)